Lantos Rezső

1927-ben született Mekényesen. 1950-ben fejezte be tanulmányait a Zeneakadémián karvezetés és orgona szakon, többek között Kodály Zoltán és Bárdos Lajos tanítványaként.

1950-ben Darázs Árpáddal együtt alapította meg azt az énekkart, amelynek 1957-től lett vezető karnagya, munkáját felesége, Lantos Edit segítette másodkarnagyként. Vezetése alatt – az ezt követő két évtizedben – a KISZ Művészegyüttes Központi Kórusa nemzetközi kórusversenyek és fesztiválok egész során (Debrecen, Arezzo, Hága, Hilversum, Várna, Llangollen, Moszkva, Frankfurt, Tolosa) szerepelt kiemelkedő sikerrel. 1957-től kezdve a Magyar Állami Népi Együttes zenekarának karnagyaként ugyancsak jelentős sikereket ért el Európa, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika országaiban. Nevét számos hangverseny és hangfelvétel sikere tette ismertté. 1970-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki.

Emlékét máig őrzi az a több mint 50 kórus- és zenekari mű, amelyet szerzőjük kifejezetten neki, illetve kórusának vagy zenekarának ajánlott, többek között Bárdos Lajos, aki 11 művét írta az énekkar és karnagya részére.

1977-ben bekövetkezett korai és váratlan halála fájó űrt hagyott maga után, kórusépítő munkája, közösségteremtő szellemisége, embersége azonban ma is elevenen él.

(Gerenday Ágnes 2002-ben, a KÓTA honlapján megjelent cikke Lantos Rezsőről).